Mint gyermek csodálkozunk rá a szépre, és mint a sivatag homokja isszuk be a fényt, csodák a színek, s a szivárványból ülnek rá suhanó selymekre és nehéz bársonyokra miközben körülfogják simogató létükkel a testet. Élünk hát a formák büvöletében, varázslat ez, amit szemünk nem láthat, ujjunk megtapasztal, eggyé válva a fénnyé alakult világgal. Elfed, és mégis megmutat mindent mit én akarok, az ember.